2015. október 13., kedd

Műemlékek fotópályázata

A Műemlékem webmagazin gazdag tartalommal mutatja be a Kárpát-medence kulturális örökségét a romokon és tornyokon, a földbe rejtett régészeti kincseken, s a bejárható hagyatékokon keresztül. Olvasóit invitálja, hogy túráik és utazásaik során, netán otthoni környezetükben fellelhető értékeket osszák meg a közönséggel. Ennek érdekében fotópályázati kiírásuk egész évre szól: az év minden hónapjában változó témával lehet a regisztrált tagoknak szép fényképeiket közzétenni. A képeket az ugyancsak belépett látogatók tudják értékelni. A hónap győztese minden esetben saját galériát kap.

Ez a verseny a még csekély forgalom miatt talán nem nagy kihívás. Célja viszont lényeges: felhívni a figyelmet a ránk maradt hagyományokra - nem csak az épületeken keresztül, illetve környezetünk megóvására, ápolására, szépítésére.


Az októberi téma: Kincsünk a hagyomány - hagyományőrzés, népi motívumok. Eddig csupán 12 pályázat érkezett, amiket november 7-ig lehet értékelni. Biztosan sok szép kép kerülhet még a platformra!

November ködbe burkolódzik a rendkívüli időjárási körülmények közt, míg több korszak / idősík együttes megjelenítésével múlt és jövő határára állít. Igazán művészi témák ezek, érdemes a felhívás népszerűsítése, az oldal szerkesztőinek bátorítása egy-egy lájkkal, plusszal, regisztrációval, megosztással.

A fotópályázat a fentebb kiemelt szóra klikkelve érhető el.

2015. július 30., csütörtök

Kiadói állás

Park Könyvkiadó főállású PROJEKTMENEDZSER-t keres.


FELADATOK:
• A kiadásra kiválasztott könyvek munkafolyamatának megtervezése és menedzselése
• Pályázati anyagok összeállítása és beadása magyar és angol nyelven
ELVÁRÁSOK:
felsőfokú végzettség
• minimum középfokú angolnyelv-tudás
• Microsoft Office (Excel, Word, Outlook) magas szintű használata, PowerPoint/Prezi ismerete
• több feladat egyidejű kezelése
• kiváló kommunikációs készség
• magas fokú szervezőkészség
• kimagasló precizitás
ELŐNY:
• műszaki szerkesztői, nyomdai gyártmánygazdai vagy trafficmanager tapasztalat
• pályázatírói tapasztalat
• felsőfokú angolnyelv-tudás
Az önéletrajzokat  2015. augusztus 20-ig  az eletrajz@parkkiado.hu e-mail címre várjuk.

2015. július 9., csütörtök

Medveotthon

A veresegyházi Medveotthon Budapest dél-keleti vonzáskörzetében van, jól megközelíthető, a városszélen rendesen kitáblázott útirányban. Az Állatvédő Világszervezet és a helyi önkormányzat összefogásával jött létre 5,5 hektár területen; Közép-Európában eleddig páratlan. Honlapjuk részletes és kiváló, igazán vonzó. Olyannyira, hogy már másfél éve elterveztem a látogatást. Eljött a nagy nap...

Útra kel(l)ünk

Iszonyatos hőség napok óta, immáron 43°C árnyékban. Az estek sem enyhültek mostanság. Ezért a késői indulást máris hűsöléssel kezdtük a budapesti Pálvölgyi Cseppkőbarlangban. Szerencsére. Innen robogtunk tova Veresegyházára kora délután.

Remek hangulat, több év után a viszontlátás öröme, medvetáncra hangolódva. Ígéretes website, négyezer feletti értékelésből 4,6-os (igen remek) átlag a facebook oldalon, nyári kánikula. Bár állítólag eső lesz, de ezt ki hiszi el adott körülmények között, mikor is egyetlen sápadt felső sem érik; inkább hőguta-veszély áll fenn.

Célvonal. Megtévesztő lovas étterem - hétköznap zárva. Csak elfelejtették kiírni és a kapukat bezárni. No, meg az étlapot harsogó táblát beszedni. Rossz ómen. Ja, a lovardához tartoznak, a medvéseknek saját étterme van, nyitva is. Huh!
A sorompó után hívogatón egy helyes faviskó áll, elülső falán szétterülő ablaksora fehér csipkékkel takargatja magát. Jól mutatna a telken, épp tökéletes a mérete. Az itt kiállított elektromos járgányok ingyenesen használhatóak a medvefarm területén. Ez tök jó! Nagyműtétem után ez akár segítség is lehet, hiszen az öt hektár elég tágas. Kiállított darabok száma: nulla. Házikó zárva. Rossz jel megint.
Sajnos a kirándulás summája: nagy hiba a medvésektől, hogy kinyitnak hétköznap, ha szolgáltatásuk meg sem közelíti a kiválóra teljesítő hétvégékét.

Maci, gyere ki!

Az elektromos kerítés mögött kietlen pusztaság áhítozik dimbes-dombos talajon esőre. Egy kialakított természetes fürdető (tavacska) mindig készen áll az állatok felvidítására. Földhányadék több helyen a "hegymászás" öröméért, hátrébb fás terület árnyékol. Öt kószáló medvét számoltunk, ami lehet, hogy hat. És az is lehet, hogy farkas. Olyan távolságból még a nagy felbontású fényképezőgép sem tudta megmondani az igazat. Cammogó lendületükből sejtettük a fajt. Óriás fakanalak, jaj, de jó! Mire való? Nem tudni, de jópofa. Csak büdös. Nagyon büdös. Utóbb kiderült: "mézbe" lógatott etetőkanalak. Biztonságosabb, mint tenyérből, azt mondják. Emlékérmenyomó.
- Anya, van kettő kétszázasod? Meg egy ötvenesed.
- Neked van, fiam? :) - Ezt meg is tárgyaltuk. Érme nem készült. Nekünk nem.

És végre megláttuk a névadót! Egy felhalmozott homokbuckán illegette magát egy ház mögött, mintegy másfél méter magasságban - sehogy sem találta a teljes kényelmet. Ezért nekiiramodott, és végtelenül lassított képsorban elénk járult. Igazán nem kapkodta el. Hagyott időt arra, hogy a beállításokon igazítsak, s netán lázba jöjjek látványától. Ám szegény pára nem okozott akkora izgalmat. Pedig nagyon barátságos volt. Tekintetét sosem emelte fel ránk, de figyelt végig. Igyekezett minél közelebb húzódni a kerítéshez, és nyugodtan engedte, hogy kibeszéljük. Viseltes bundája azt sejttette, tán a vedlés ideje van, vagy esetleg pancsolt és még nem száradt meg. Unott figurája mindenesetre nehezen bírta a negyvenhárom fokot. Mi is. Pedig esőt ígértek, de ki hitt "nekik"? Szóval elénk tanyázott és hagyta, hogy próbáljuk fotózni. Nem az ő hibája, hogy ebben még időnként ügyetlen vagyok, leginkább vissza nem térő alkalmakkor, mint ez a pár perc is. Tehát sajnos nem a legjobb képek születtek. De ő ráért, az esőt várta, amiben hitt. Állítólag ők érzik.


Mi nem, ezért mi a megkésett ebédet preferáltuk. Ha az égre néztünk volna... De mi macizni jöttünk, az eget bármikor láthatjuk. A vendéglátónk (külföldről hazalátogató jó barátunk) tüntetőleg bevonult a bundással szemközti étterembe. Ha tudtuk volna, talán előbb leülünk arrébb, oda szembe, ahol az a két medve bohóckodik. Ott padok is sorakoznak, nyilván az a színpadjuk a hétvégi előadásokon. Csak nekik nincs szünnap, a bejáratott menetrendjük ösztönből hajtott. Márpedig 16:00-kor bemutató szokott kezdődni.

Épp mint a plüssmacik... csak egy csöppet termetesebb. Annyira vágytak a nézők megsimogatni, de az a fránya kerítés!
Ha a facebook-os értékeléseket előre elolvastuk volna, ezt a mozzanatot mindenképp kihagyjuk, s nem kerestük volna az udvarias vendéglátósokat. Akkor tudtuk volna, hogy az a medvéseknél hiánycikk. Naivan beültünk tehát. Illetve ők beültek, én még engedtem a kísértésnek, és csak azért is munkára sarcoltam Sony gépemet. Közben egy nagy létszámú csoport hangoskodott, távozni készültek, csak előbb fagyiznának. No, meg a macikat nevükön szólítgatták. Azt hiszik. De ebben a macik nem voltak olyan biztosak. Legalább is egyikük sem jelentkezett a hallott névre.

- Ez nem éhes. Tudod, mondták, ha már nem kér enni, nem szabad erőltetni. - Az "enni" enyhe túlzás a büdös kanál nyalogatására, de hát ha a medvék mézesszájúak... - Annak adj - itt a kézlendítéssel erősebben mondta az eltalálni vélt nevet -, ő még éhes. Látod? Jön, ahogy a fakanálért nyúlsz.. - Szegény mackó tényleg mézeskedett volna, de ő is érezte, ez nem az. A méz illatos, akkor is, ha egész méhsereg rágta meg, hogy visszahurcolja a lefejt kaptárba. A méz illatos melegben is, hőségben is, gondoljunk csak a mézes krémesre... Hmmm! Lehet, macink is ezzel a gondolattal játszott, ám az a fakanál merőben mást kínált. Bitang büdöset. Kizárt, hogy méz legyen! Még a cukros víz hihető lehetne, node büdös? Lehetne? Ááá!

Nekem is elment a szagtól a kedvem, ezért követtem társaimat. A felszolgáló kisasszony máris ott termett, hogy választottunk-e már.

Medvestyle restaurant

- Én még nem - erőltettem egy mosolyt magamra, miközben megbarátkoztam a székkel, amire leülök majd. Szerintem elég feltűnő volt, hogy most érek az asztalhoz, és a nívós étlapot nem hozta ki elém... Választottam már? Társaim már az első pohár üdítőjükön is túl vannak. Restellem, hogy megvárakoztattam őket, de a maci az maci. Direkt nekem produkálta magát. Hát csak nem hagyhattam ott!

Hosszú kínos percek teltek el üresen, miután választottunk. Aztán még néhány hosszú kínos perc. Tíz? Tizenöt? Aztán felkecmeregtem gondosan kiválasztott székemből, és a hölgy keresésére indultam. Oh, azon mód kiugrott az üvegfal mögül:

- Jövök, csak árut vettem át. Ezért kérdeztem meg az áruátvétel előtt, hogy választottak-e. Mert ez sok idő. - Az éttermet értékelő beszámolók hasonló beszólásokra utalnak, sőt, gorombábbra. "Kedves ember." - pumpáltam magamba a negativizmus tagadását. Végre sínen a rendelés, mi jöhet még?

Az ebédünk. Már szánom-bánom, de leginkább ők sajnálhatják, hogy a hatalmas négyzet alakú fehér tányérra szépen elhelyezett, mutatós ételeket nem fényképeztem le. Bőséges adagok, jó választás.

Az idegenünk tejszínes jércéje rizi-bizivel (zöldborsóval bolondított rizs) fincsi volt, csak a csemege uborka maradt le. Ami egyébként a kívánsága szerint uborkasaláta lett volna, de ne vicceljen már! Kovászos vagy csemege ubi van, pont. Úgy dereng, a rizi-bizi olyan sápadt volt, hogy talán egy szem zöldborsó sem jutott neki. Vagy csak nagyon elbújt. Se borsó, se uborkasaláta, és még a csemege is elkószált. Majd mindjárt szól a kollégának. Nyilván. Kell a bűnbak.

Én vörösboros marhapörköltet választottam, mivel szeretem a marhahúst, ám a családban egyedül, s így otthon nem gazdaságos egy-egy adagot főzni, az ugyanis hosszú lángot igényel. Étteremben és cukrászdában az ember olyan különlegességet fogyasszon, amit saját maga nem szokott készíteni. Ettől különleges. Az étlap szerint kapros sztrapacska járt volna hozzá. Erről én a kaprot lekaparnám, de azt gyanítottam, hogy előre elkészített néhány adag van, tehát csak a kaprot nem tudom töröltetni a listáról. Kitaláltuk, hogy galuskára cseréljem le, hiszen az a tökéletes választás egy marhapörkölthöz. Én megpróbáltam... Természetesen nincs. Se galuska, se sztrapacska.

- És mi van? - Ó, rengeteg dolog. Krumpli ezer (nemszeretem) változatban, rizs és rizi-bizi. Itt már nehéz volt győzködni magam az éttermi minőséget illetően, de még akartam az elégedettséget. - Rendben, legyen rizi-bizi, csak hát azt gyakran csinálok otthon. Viszont akkor, a jelentős árkülönbségre tekintettel (sztrapacska 750 Ft, nincs; galuska 450 Ft, nincs; rizi-bizi 350 Ft, kérhető, de úgyis még olcsóbb üres rizs érkezik majd) úgy gondolom, egy pohár üdítő kikalkulálható hozzá. - Ez egy nagyon meggyőző elképzelés volt. Rögvest elérhető lett a galuska. A háromszáz forint pedig a különleges kiszolgálás honoráriuma maradt.

A harmadik tányéron fehérmarha-steak körül virgonckodó ropogós röszti (hagymás krumplikorong), visszafogott díszítés, és egy ugyancsak szögletes tálkában lévő, megkóstolatlanul elhurcolt mártás várta sorsa beteljesedését. Azt hittem, a gyerek csak kényeskedik, midőn azt állította, hogy igen rágós a fehérmarha, mert a lány türelmetlen sürgetésére választotta a marhát, amit nem kedvel, miután bármit kért, mindenről kiderült, hogy nem kapható hétköznap. Ilyet még sosem ettem, barátnőm szerint biztos olyan, mint a honfitársai, csak marketingfogás a fehérítés, tehát kóstolót kértem. Mire az elkésett uborka előkerült, pár perc ajakizom-erősítő gyakorlaton túljutottam. A turisztikai szakon tanultakra összpontosítva, miszerint hasonló helyzetben az idegenvezető kellemetlen feladata gondoskodni az ehetetlen étel kicseréléséről egy fogyaszthatóra, megtettem a szükséges lépéseket. Megjegyzem, kínosan éreztem magam. Nem a szakács előtt, aki azontúl, hogy igen szépen tálalta az ételeket, kiderült, remekül főz, s a legkevésbé sem a szemtelen felszolgáló lány előtt. A vendéglátónk előtt restelltem magam, mert ezerháromszáz kilométer után ilyen gyalázatos kiszolgálásban részesül. A fiam nagyon boldog volt a kapott "sokmagvas bundában sütött jércemell" és röszti párosától. Utóbbiról elmondható, eddig a napig nem szerettem. Ez a remek szakács azonban olyan finomra készítette, hogy egyet el is csórtam a gyerektől. Nagy kár, hogy ilyen üzletrontó felszolgálót adnak mellé!


Az elnyúlt estebédünk közben nagy lármával megérkezett a beígért eső. Viharként tombolt a messzi távol, és a fejünk fölé ért. Én élveztem. A nyárban a nyári zápor a legjobb. Gyors, hatékony, hűsítő, frissítő. Ám ez nem zápor volt - esze ágában sem volt elállni mindaddig, míg jóval később haza nem értünk. Mint kiderült, Pesten is leszakadt az ég. Orkánszerű szél támadt, kattogtattam a Sony-mat, s a már elfáradt turistánk mérgelődött. Ő nem akarta az esőt. Főleg nem így, hogy az autó a sorompón kívül rekedt. Ám a medvék és farkasok imádták! Életre fakadtak, eleven játékbunyók alakultak itt is, ott is, de tévedek, mert ott és ott. A közelben véletlenül sem, hisz akkor tudtunk volna fényképezni. Így viszont csak az esőt örökíthettük meg. Megjegyzem, én még ekkor sem értettem, miért nem úgy dolgozik a gépem, ahogy azt én elvárom tőle. Mikor leblokkolok a beállításokkal (persze, neves eseményekkor), akkor ez több napig is eltart. Majd a homlokomhoz csapok egy "hát persze"-vel, de ez az elszalasztott lehetőségeket nem fogja visszahozni.

Medvék közt is úr

Mint ahogy a medvék elé való kiülésünk is elúszott. Az özönvíz nem kímélte türelmünket, hiába voltunk kitartóak. Így tehát mindegy is volt, hogy nem kaptunk elektromos kiskocsit. Hosszas várakozás után már csak egyre vágytunk: otthon, édes otthon! Avagy Camaro, édes Camaro - a gyerek átiratában.


A kocsi előállt. Öblös fekete testét formás fenekével óvatosan tolta az étterem bejáratához, hogy sérült tagjaim minél kevesebb zuhanyt kapjanak a beszálláskor. Teltkarcsúsága ellenére kecses vonalai semmi sértődést nem mutattak. Az apró családi autók hamar ázott verebekként csipogtak, ám Camaro őnagysága mindvégig megőrizte tartását, sőt, még ki is húzta magát, mikor a sztrádán sietős léptei elegáns dübörgést szimuláltak a miheztartás végett. Az eső fényesre csiszolta. Olyan határozottan parkolt az egyszerű halandók közé, hogy szipogni sem mertek a kisautók körülötte. S bár akadt köztük fekete, ilyen egy sem. Ahogy a szarka nemes léptei különleges árnyalatú, kék szálakkal fényesített fekete mellényére hívják fel a figyelmet, úgy ez a szolid Camaro is tündökölt, a cseppek erejével megszívva magát. A nap fénypontja mégiscsak ő volt... 

2015. július 4., szombat

Szumenep (Indonézia)

Komoly kutatómunkával és fordító-csavarásokkal elkészült a második cikkem a magyar Wikipédián. Ezúttal egy remek helyen jártam, természetesen Indonéziában, és Sumenep (lehet, magyarosan inkább Szumenep?) történelmében vájkáltam, hercegek és szultánok világában. Érdekes volt.

Bár remélem, hogy ellenőrzés után megőrzik (a Sven-cikkemet sem ellenőrizték egy hét alatt), de azért ide publikálom a jelenlegi (eredeti) változatot, ami természetesen szabadon bővíthető, ha valakinek van kedve tovább böngészni. Az indonéz oldal olyan mélységig vesézi ki a várost és a kormányzóságot is, hogy az mára már az erőmön felül lenne folytatni. Így is nagyon boldog vagyok, mert rengeteg új történeten keresztül bóklásztam az én kedvenc világomban, a trópusi Indonéziában. Amúgy mindent elolvastam, de a fordítást ilyen mélységig megfelelőnek tartottam. Egyetért velem a kedves olvasó? :).
A holland Tropen Múzeum gyűjteményéből:
A Holland Kelet-India idejéből való ábrázolás: Penganap, Sumenep hercege a szolgákkal


Sumenep  

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sumenep (madura nyelven: Songènèb) város Indonéziában, Kelet-Jáván, Madura szigetén fekszik, annak keleti felén. A Sumenep kormányzósághoz tartozik, annak közigazgatási központja.

Sumenep város

Sumenep város alföldön terül el, majdnem 55 km2-en (54.934774), lakosainak száma 79.918, a nők aránya 50,92 %, népsűrűség: 1.454,91 fő/km2 (2003). 2004. június 29-én Sumenep városi kerületeket alakított ki.
Sumenep város ad otthont több történelmi épületnek, melyek a királyi palotákhoz kapcsolódnak:
  • Asta Tinggi Sumenep (Nagy Asta Sumenep) - királyok és családtagjaik sírjai
  • Keraton Sumenep (királyi palota) - jelenleg Sumenep kormányzójának hivatalos rezidenciája
  • Benteng Kali Mo'o - mára csak a külső fala áll
  • Taman Sare (Sare Park) - az egykori királyi fürdőkomplexum, ami most nyilvános

Szomszédos kerületek

  • északról: Manding
  • délről: Saronggi
  • keletről: Kapura és Kalianget
  • nyugatról: Lenteng

Települések

Bangkal, Bangselok, Kacongan, Karangduak, Kebonagung, Kebunan, Kepanjin, Kolor, Marengan Daya, Paberasan, Pabian, Pajagalan, Pamolokan, Pandian, Pangarangan, Parsanga

Sumenep Kormányzóság

Területe: 2.093,457573 km2, lakosság: 1.041.915 fő, fővárosa: Sumenep város. Az eredeti (madura) nyelv szerinti jelentése: nyugodt völgy.

Határok

A Sumenep Kormányzóság Madura sziget keleti végén található. Ugyancsak ide tartozik a keleti hosszúság 113°32'54 -- 116°16'48 és a déli szélesség 4°55' -- 7°24' között szétszórt 126 sziget is, aminek 38%-as (azaz 48) lakott, viszont 62%-a (tehát 78 sziget) lakatlan. A kormányzóságot délen a Madura-szoros és a Bali-tenger, északon a Jáva-tenger, nyugaton a Pamekasan Kormányzóság (mint egyetlen szárazföldi határ), keletről pedig a Jáva-tenger és a Flores-tenger határolja. A sok tenger hatalmas erőforrás, s természetesen a halászat nagy lehetősége.

Területek

A Sumenep Kormányzóság teljes területe 2.093,457573 km2:
  • mezőgazdasági terület: 1.130,19 km2 (53,98%)
  • erdő, füvesség: 423,96 km2 (20,25%)
  • települések: 179,32 km2 (8,56%)
  • vízfelület: 59,07 km2 (2,82%)
  • egyéb: 63,41 km2 (3,02%)
  • tenger: kb. +50.000,00 km2

Kerületek

A Sumenep Kormányzóság huszonhét kerületre oszlik, benne 4 község és 328 falu található. Az alábbi táblázat a 2010-es népszámlálás eredményeit rögzíti.
KerületNépesség
2010
Pragaan65,152
Bluto45,142
Saronggi34,282
Giligenteng26,524
Talango36,737
Kalianget39,253
Kota Sumenep70,744
Batuan12,097
Lenteng56,777
Ganding35,671
KerületNépesség
2010
Guluk Guluk50,803
Pasongsongan43,221
Ambunten37,702
Rubaru36,453
Dasuk29,420
Manding27,922
Batuputih42,482
Gapura36,771
Batang Batang51,948
Dungkek35,995
KerületNépesség
2010
Sapudi szigetek:
Nonggunong13,194
Gayam32,303
Raas36,527
Kangean szigetek:
Sapeken43,117
Arjasa59,702
Kangayan20,548
Masalembu szigetek:
Masalembu21,705

Történelem

gyarmatosítás előtti hindu-buddhista időkben a Singhasai királyok uralkodtak Jáva és közvetlen környezete (lásd szigetvilág), így Madura szigete felett is. Aryja Wirajaja herceg, Kertanegara király tanácsadója, a Singhasai királyság utódaként létrehozta a Majapahit birodalmat. Több könyvet és kéziratot írt, egyike a Pararaton, ami ezen történelmi események kézirata; lejegyzi, hogy emiatt őt 1268-ban száműzték a keleti Manurese hercegségbe Sumenepben, mivel kieset Wishnuwardana király kegyeiből. Arya Wirajaja-t itt temették el 1269. október 31-én (városalapítás dátuma).
muzulmán és a gyarmati időszak kezdetén, Yudonegoro idején (1648-1672) a Holland Kelet-Indiai Társaság elérte Sumenep régióját. Trunojoyo (Yudonegoro barátja) vereséget szenvedett a hollandoktól, így a terület ezután a társaság szabályaihoz kötődött. Az uralkodó, Yudonegoro halála után a hollandok beavatkoztak Sumenep közügyeibe. 1704-ben a hollandok aláírták a Puger-szerződést, melyben elismerték a szunani Pangeran Puger herceg - mint I. Pakubuwana, Surakarta harmadik királya - szuverenitását, aki hadilábon állt III. Amangkurat szultánnal (Matamaram szultán örökösével) Plered-ben; a küzdelemben holland segítséget kapott. A szerződés részeként Puger átengedte Jáva keleti részeit és Madurát (vele Sumenepet) a hollandoknak, ugyanakkor egy korábbi szerződés súlyos pénzbeli terhét átváltotta 25 évnyi kötelezettségre természetben (évi tizenhárom tonna rizsre). Sumenep így másodszorra került a Társaság kezébe 1705. október 5-én.
IV. Cokronegoro (1744-1749) uralkodása alatt Ke'Lesap felkelést vezetett Bangkalanból a holland szabályok megtámadására, majd egy éven vezette Sumenepet. 1750-ben leváltotta Tirtonegoro (Yudonegoro leszármazottja), aki Bendoro Saud paphoz ment feleségül, akit a hollandok mint Sumenep hercegét koronázták meg. Így 1750 és 1762 között a régiót két uralkodó család vezette. Saud herceget a szülők felkérésére fia, Raden Asirudin (későbbi nevén Panembahan Somala) követte a trónon (1762-1811), aki megépítette a palotát és a nagy mecsetet; Sumenep első szultánjaként is ismerik. Őt ugyan rövid időre fia, Kusumadiningrat követte, de néhány hónap múlva a hollandok Pasuruanba kényszerítették, s helyébe Tirtadiningrat lépett, akit a hollandok I. Pakunataningrat szultánnak koronáztak. Ekkortól a hercegséget a szultánság váltja fel, ami az iszlám vallás térhódításának is a következménye.
A holland gyarmatok közt egyedülálló módon az indonéz Sumenep a szultánságok létrehozásával egyfajta autonómiát kapott az önálló kormányzásra (holland felügyelővel) szerződéseken és egyezményeken keresztül. 1883-ban azonban a hollandok közvetlenebb szabályokat érvényesítettek, alávetve a térséget Holland Kelet-India fennhatóságának. Pratamingkusumo (1901-1926) idején létesítmények építkezésébe kezdtek az etikus politika jegyében: egyebek közt gátat a Kebon Agung folyón, holland iskolát az indonéz diákok részére, közlekedési létesítményeket és moder só-brikett üzemet Kalianget kerületében.
1945. augusztus 17-én Indonézia kimondta a hollandoktól való függetlenségét. Ezt a gyarmatország csak jóval később volt hajlandó elismerni. Az indonéz nemzeti forradalom alatt 1947. november 11-én Sumenep függetlenségért küzdő harcosai öt holland repülőgépet támadtak meg. Annak ellenére, hogy a helybéliek támadtak, Sumenep és Madura szigetének más területeit is leigázták a hollandok; abban az időben Madura szigete volt az utolsó lefoglalt fellegváruk, nevezetesen Sumenep. A Madurában lévő kormányközpont Pamekasanból Lanjukba, Mandingba és Sumenepbe költözött.
1948-ban megalakult az Indonéz Egyesült Államok; Madura a központi indonéz államtól elkülönült a szövetségi kormány felbontásáig, mikor is létrejött az Indonéz Köztársaság.

Uralkodók

SorszámNévPalotaUralkodása időszakaMegjegyzés
1.Aria Wiraraja I (Aria Banyak Wedi)Batuputih1269–1292a Tumapel királyság szolgája és a Majapahit királyság megalapítása Raden Wijaya befolyásával
2.Aria Wiraraja II (Ario Bangah)Banasare1292–1301a királyság neve Sumenep Majapahitbefolyása alatt
3.Aria Danurwendo (Lembu Sarenggono)Aeng Anyar1301–1311
4.Aria Assrapati1311–1319
5.Panembahan JoharsariBluto1319–1331
6.Panembahan Mandaraga(Raden Piturut)Keles1331–1339
7.Pangeran Ario WotoprojoBukabu1339–1348
8.Pangeran Ario NotoningratBaragung1348–1358
9.Kanjeng Pangeran Ario Secodiningrat I (R. Agung Rawit)Banasare1358–1366
10.Kanjeng Pangeran Ario Secodiningrat II (Tumenggung Gajah Pramono)Banasare1366–1386
11.Kanjeng Pangeran Ario Pulang Jiwo (Panembahan Blongi)Bolingi / Poday1386–1399
12.Kanjeng Pangeran Ario Adipoday (Ario Baribin)Nyamplong / Poday1399–1415
13.Kanjeng Pangeran Ario Secodiningrat III (Pangeran Jokotole)Lapa Taman / Dungkek1415–1460
14.Kanjeng Pangeran Ario Secodiningrat IV (Pangeran Wigonando)Gapura1460–1502
15.Kanjeng Pangeran Ario Secodingrat V (Pangeran Siding Purih)Parsanga1502–1559a királyság neve Sumekar, a Majapahit királyság vége
16.Kanjeng Tumenggung Ario Kanduruwan (Pangeran Notokusumonegero)Karang Sabu1559–1562Kerajaan Demak befolyása alatt, Bintoro
17.Kanjeng Pangeran Ario Wetan és Kanjeng Pangeran Ario Lor1562–1567
18.Kanjeng Pangeran Ario Keduk II (R. Keduk)1567–1574
19.Kanjeng Pangeran Ario Lor II (R. Rajasa)1574–1589Kerajaan Mataram befolyása alatt
20.Kanjeng Pangeran Ario Cokronegoro I (R. Abdullah)Karang Toroy1589–1626
21.Kanjeng Pangeran Ario AnggadipaKarang Toroy1626–1644
22.Kanjeng Tumenggung Ario Jaing PatihKarang Toroy1644–1648
23.Kanjeng Tumenggung Ario Yudonegoro (Raden Bugan)Karang Toroy1648–1672Kerajaan Mataram-Kompeni befolyása alatt, P.Trunojoyo avatta fel
24.Kanjeng Tumenggung Ario Pulang Jiwo és Kanjeng Pangeran Ario SepuhKarang Toroy1672–1678első ízben a régió történelmében Sumenep a Kelet-Indiai Társaság által ellenőrzött
25.Kanjeng Pangeran Ario Cokronegoro II (Pangeran Romo)Karang Toroy1678–1709ismét a Mataram-Kompeni királyság befolyása alatt (K-I Társ.)
26.Kanjeng Pangeran Ario Purwonegoro (Raden Tumenggung Wiromenggolo)Karang Toroy1709–1721a második KIT-által ellenőrzött időszak
27.Kanjeng Tumenggung Ario Cokronegoro III (Raden Ahmat alias Pangeran Ario Jimat)Karang Toroy1721–1744a térség magában foglalja Besuki és Blambangan területét
28.Kanjeng Tumenggung Ario Cokronegoro IV (Raden Alza)Karang Toroy1744–1749Ke Lesap féle támadáskor menekült el
29.Ke' LesapKarang Toroy1749–1750Kanjeng Tumenggung Ario Tirtonegoro házasságáig
30.Gusti Raden Ayu Tirtonegoro R. Rasmana és Kanjeng Tumenggung Ario Tirtonegoro (Bindara Saod)Pajagalan1750–1762az állam a férjének adta a vezetést
31.Panembahan SomalaPajagalan1762–1811a Sumenep Palota és a Sumenep Nagy Mecset alapítója
32.Sri Sultan Abdurrahman Pakunataningrat I (Raden Ario Notonegoro)Pajagalan1811–1854a Holland Kelet-India kormányzás felügyelete alatt kapta a Sumenep szultánja címet, irodalomból doktorált Angliában
33.Panembahan Notokusumo II (Raden Ario Moch. Saleh)Pajagalan1854–1879
34.Kanjeng Pangeran Ario Pakunataningrat II(Pangeran Mangkuadiningrat)Pajagalan1879–1901közvetlenül kontrollálva a Holland Kelet-India kormánya által
35.Kanjeng Pangeran Ario PratamingkusumoPajagalan1901–1926
36.Kanjeng Tumenggung Ario PrabuwinotoPajagalan1926–1929

Nyelv

Sumenep hivatalos nyelve az indonéz, valamint a köznyelvben a madura nyelv. Emellett a környező szigeteken a saját ősi nyelvek is használatban vannak, Sapeken szigetén a bajo, a mandar, a makaszar, s több Sulawesi-ről érkező regionális nyelv. Kangean szigetén a madura egy nyelvjárását, a kangeáni madurát beszélik.

Vallás

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2010-es népszámláláskor Sumenep tartomány lakossága az alábbiak szerint nyilatkozott vallásáról:
  • iszlám: 1.033.854 fő (99.22%),
  • keresztény: 685 fő (0,066%), ebből katolikus 478 fő (0,046%),
  • buddhista: 118 fő (0,011%),
  • hindu: 8 fő (0,008%),
  • konfucianista: 5 fő (0,005%)
A teljes lakosság: 1.041.915 fő (100%)

Klíma

Sumenep trópusi éghajlatú. Eltérően Indonézia más területeivel az esős évszak októbertől márciusik tart, a száraz évszak pedig áprilistól szeptemberig. Az átlagos csapadékmennyiség 1479 mm. A 2011. év adatai szerint a hőmérséklet szeptember és november közt volt a legmagasabb (31,7°C). A levegő hőmérséklete az év során viszonylag állandó, az átlagos hőmérséklet 30°C. A csapadék jelentős része demberben érkezik. A leghosszabb átlagos napsütötte órák száma augusztusban a legnagyobb és februárban a legalacsonyabb. A szél sebessége júliusban volt a legerősebb, márciusban a leggyengébb.

Források


Grembi vita 2015. július 4., 03:56 (CEST)


2015. június 28., vasárnap

Bajtársak (Comrades of War)

Az első írásom a Wikipedián. Remélem, az ellenőrzés során méltónak találják a megtartásra, sokat dolgoztam rajta. ☺

Sven Hassel: Bajtársak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sven Hassel: Bajtársak (1999)

Tartalomjegyzék

   
  • 1 A szerző
  • 2 Mottó
  • 3 Szereplők
  • 4 A sztori
  • 5 A kötet
  • 6 Fordítások
  • 7 Források

A szerző

Sven Hassel (1917-2012) dán származású író, aki a második világháborúban német katonaként harcolt, az észak-afrikai fronton kívül mindenhol, majd négy évet vészelt át orosz hadifogolyként. Saját élményeire és valós eseményekre alapította 14 háborús regényét, melyek 50 országban 25 nyelvre lefordítva 53 millió példányban keltek el (2015-ig). Ezek közül a harmadik, a Bajtársak (Comrades of War) 1960-ban készült el. Magyar nyelvre fordította: Nitkovszki Sztaniszlav (1999).

Mottó

"Egy kisujjunk körmére tévedő kalapács
több fájdalmat és bosszúságot okoz,
mint milliók gyötrelmes halála."

Szereplők

Az énelbeszélésben Sven ritkán aktív szereplő, a könyörtelen háborún néhány kiemelt (valóságból a történetbe átírt) bajtárs vezet végig. Az óriás termetű, de társai által is elismerten ostoba Pici a balhék nagymestere. Ha véletlenül nyugalom van, ő kész ezt felborítani. Személyes múltjába érzékeny pillanatokban leshetünk. Hihetetlen, de emberére (nőjére) akad még ő is. A másik leggyakoribb név a kötetben "a Légiós" (Alfred Kalb), aki a francia idegenlégióban szolgált, ennek bizonyságaként francia szavakkal vagdalódzik, s az iszlám vallásra tért. Kardnak is értelmezhető kése csizmája szárából bármikor és hirtelen kerül elő. Elég gyakran, mintegy a kedélyek megnyugtatásáért. Julius Heide fanatikus náci fiatal - vajon érti a borzalmakat maga körül? És további hősök a háború mozzanataiból (Porta, Bauer, Papa, Ohlsen hadnagy, stb.) - katonák és civilek, szenvedők és túlélők, illetve leginkább szenvedve túlélők.

A sztori

Rögtön egy borzalmas utazással kezdünk Oroszországból a német kórházakig, feltéve, hogy nem bombázzák le a 86 vagont teljesen. Aztán Hamburgban megismerkedünk a fő helyszínt jelentő kórház személyzetével, s hőseink lakótársaival az alapvető jellemábrázolások mellett (ami már önmagában bajt sejtet). Mire a negyedik részhez, s ezáltal Dora néni kuplerájához (oh, bocsánat, bordélyházához) érünk, már teljesen átérezzük a poklokat megjárt katonák agresszióját, s az ital tompító varázsának szükségletét. Ez lesz a kettes számú helyszín, de itt sem lesz kevesebb a verekedés vagy egyéb inzultus. Partizánok után kutatni a cseh hegyvidéken egészen felemelő - ilyen könnyedségre a továbbiakban nem kerül sor. Ott egy rabruhás zsidó ember szembesül a német büntetőezred harcosaival. Az epizód során mindkét oldal hangoztatja a maga igazát, ám Gerhard Stief exhadnagy egy harmadik variációt kínál, elég meggyőzően. Visszatérünk a malackodások fellegvárába, a Szélviharba, ahova a bombázások elől betér egy nő (vesztére), egy férfi s egy SS-őrjárat is (vesztükre), végül pedig Dora néni magas rangú elkötelezettje rak "rendet". A kéjgyilkosságok sorát a regény derekán lezárja a szerző, de ettől még az egyéb kategóriás gyilkosságok sora fáradhatatlanul folytatódik. A következő vonat visszahordja a katonákat a keleti frontra, ahol újabb döbbenetek tanúi lehetünk. S hogy a hűség kifizetődő-e? Ohlsen rémálma csak a hamburgi "SS-kastélyban" bontakozik ki.
Az egész köteten átível a halál szaga, de a brutalitásokat Sven Hassel emészthető formában tálalja az értelmetlen háborúk megvetésével. A kritikusok a dán Hemingwayt látják benne, stílusában Remarque és Rejtő (P. Howard) is érződik.

A kötet

Sven Hassel: Bajtársak (Comrades of War, 1960)
Magyarul elsőként 1999-ben jelent meg az Aquila Könyvkiadó gondozásában, majd a Partvonal újabb kiadásaival. Magyarra fordította: Nitkovszki Sztaniszlav (1999)
Keményfedeles, 320 oldal
ISBN: 963 679 162 7

Fordítások

dán (eredeti): Frontkammerater
angol: Comrades of War
brazil: Camaradas de Guerra
cseh: Drzi ve Smrti
finn: Aseveljet
francia: Camarades de Front
horvát: Ratni drugovi
holland: Frontkameraden
ír: Stridsfelagar
kínai:(Comrades of War)
lengyel: Tozysze Broni
magyar: Bajtársak
norvég: Frontkamerater
olasz: Kamaraden
orosz: (Comrades of War)
portugál: Camaradas de Guerra
román: Camarazi de Front
spanyol: Camaradas del Frente
svéd: Frontkamrater
szerb: Ratni Drugovi
török: Cephe Arkadaslari

Források




2015. június 3., szerda

Természetfotó-pályázat!

A naturArt, avagy a Magyar Természetfotósok Szövetsége Közhasznú Egyesület idén 23. alkalommal hirdeti meg Magyarország legnagyobb természetfotó pályázatát, melynek célja a Kárpát-medencei ökorégió és Földünk természeti értékeinek, egyedülálló élővilágának, és a természet ritka pillanatainak bemutatása, ezen keresztül a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, nevelő, formáló értékközvetítés.

A pályázat nyilvános, arra hivatásos és amatőr fotósok egyénileg nevezhetnek!

Nevezési díj: 5.000 Ft (mert, ugye, ez a lényeg); illete 2.500 Ft naturArt tagoknak, nyugdíjasoknak, ifjúsági korosztálynak (kiírás szerint!)
számlaszám: Unicredit Bank Hungary 10918001-00000031-04710000
postacím (analóg fotókhoz): 1113 Budapest, Vincellér utca 39/A.

Nevezhető képek száma: maximum 5 db / kategória és 25 db / felnőtt, illetve 10 db / ifjúsági
Nevezési határidő: 2015. június 16. éjfélig (magyar idő szerint)
(Huncut, mert ugyanazon az oldalon van egy 19. és egy 16. mint utolsó lehetőség...)

Nyeremények:

♪ 15 kategóriában 1., 2., és 3. díj!
♪ 4 fő kategória:

  • 2015 természetfotósa
  • 2015 természetfotója
  • 2015 ifjú természetfotósa
  • 2015 búvárfotósa

♪ és további különdíjak

A pályázat teljes kiírása (klikk!)
A naturArt a facebook-on