Fotó tan

Az elmúlt nehéz időszakom a próbák végtelenjét sorakoztatta fel, melyek során rájöttem: a fotózás nagyon érdekes, rendkívül hasznos (!), de nem ez az én utam. Ezért még nagyobb a tisztelet azoké, akik olyan nagyszerűt alkottak ezen a téren!

Az ambrotípia (nedves lemezre készült direkt pozitív) egy fotózási eljárás, amiből egyszerű olvasóként azt értem, hogy üvegre is készülhet a kép. Ez ma nagyon menő lehetne - igazán egyedi ajándékok készítésére. 1851-ben fedezték fel, 1853-ban szabadalmaztatták, és kb. az 1880-as évekig volt használatban. Mivel a képekből általában csak 1-1 készült, kevés maradt fenn az utókor számára, és azok is többnyire portrék. (Nasional Media Museum Collection)

A világ legnagyobb ambrotípiája  Ian Ruhter műve, s ezt a (magyar nyelvű) cikket minden, önmagában kétkedő, elbizonytalanodó alkotónak el kell olvasnia! Nem hosszú, de láthatjuk, más is küzd az érzelmeivel a fejlődés és az önmegvalósulás rögös útjain. A kalandon túl a szép képek is elénk tárulnak.

Elnézve a nagy (talán A3-as) üvegfotót, bizony bármily régi és eltemetett eljárás az ambrotípia, fantasztikus térelválasztó lenne egy-egy ilyen üvegfal! (Tudom, ma már decoupage - szalvéta - technikával bármit lehet dekorálni akár fényképpel is, de talán mégsem ilyen nagyban. S az az eljárás nem áttetsző...)

Kínai képek a régmúltból

Bolyongva a világhálón egy érdekes összeállításra leltem. Helyszín: Kína, időpont: 1917-19. (I. világháború), fotográfus: Sidney D. Gamble (1890-1968).

Elképesztő, mennyire ember feletti terheket viseltek mindig is. Megjegyzem: manapság is.

Sokan csak annyit érzékelnek az irdatlan sűrűségű, világhatalommá érő országból, hogy lakói szétáradnak a nagyvilágban, szerencsét próbálnak, és többnyire be is jön nekik, ami aztán az irigységből fakadó ellenszenvet indokolja. Bezzeg a terheiket kevésbé irigylik, arra inkább nem is néznek. De most vessünk rá egy pillantást, már csak a megértésükért.

Csoda, hogy menekülnek otthonról? Embertelen körülmények rabjai voltak. Örülhet, akinek sikerül kijutni, ez már önmagában nagy szerencse. Mi manapság ennél jóval kisebb terhektől roskadozunk, és fut, ki merre lát. Akkor miért hibáztatjuk őket? És jusson eszünkbe külhonban: ott mi is idegenek vagyunk. S ahogy kívánjuk, hogy bánjanak (majd) velünk, úgy kell tennünk nekünk is másokkal. Akár a kínaikkal. Még ha oly nehéz is azonosulnunk a gondjaikkal.

Ki mint vet, úgy arat.

Sidney D. Gamble - képtalálatok (google kereső)
An essay of Duke University Libraries Digital Collection

- - -

Az eredeti cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalon született 2014.04.29-én, onnan költözött ide.

Josh Cassidy paralimpikon világbajnok 2012

"Gyerek korom óta mindig is 'nagyot' álmodtam. Nagyon fiatal koromban rájöttem, hogyan kell legyőzni a fizikai akadályokat. Ez a megközelítés segített leküzdenem az élet útjában álló akadályokat más célok eléréséhez. A célok, amelyek hajtanak minket, újabb célokat adnak nekünk, s lehetővé teszik számunkra, hogy boldog legyen az életünk. ....

A világjárás szélesíti a tudást, a kreativitást és a személyes növekedést, más kultúrákat ismerhetünk meg, és más emberek miénktől eltérő tapasztalatait.

És ma, könnyebb más helyekre menni, mint valaha.


Nekem már volt szerencsém szerte a világon atlétika versenyekre utazni, azt csinálom, amit szeretek, ami versenyzés. Gyakran nem kapok sok egy esélyt, hogy a látvánonyosságokat megnézzem, azonban csak a más helyekre utazás ötlete mindig izgatottsággal és teljesítmény-vággyal tölt el."

Josh Cassidy olimpiai sportoló, ráktúlélő. Szenvedély, kitartása és hozzáállása rengeteg embert ispirált szerte a világban és otthon (Kanadában).

Szakítva a hagyománnyal, a North East England Tyne Alagút először a történelem során átnevezése került 2012 szeptemberében tisztelegve a világ legjobb kerekesszékes sportolói előtt. A déli alagutat "Josh Cassidy"-ra nevezték.

  

"Mérhetetlenül büszkék vagyunk az éves Tyne Alagút 2K kerekesszék versenyre. Ez egy világszínvonalú esemény, amely lehetővé teszi a legjobb nemzetközi kerekesszékes versenyzők számára, hogy megmutassák tehetségüket itt a Tyneside-on. ...

Josh nyerte a Tyne Alagút 2K International kerekes szék futamot három alkalommal (2008, 2010, 2011). 2011-ben Josh a leggyorsabb lesiklás sebességi rekordot állított az új Tyne alagútban: 56 mph.
Már kaptunk pozitív nyilvános választ, s elindítottuk ezt a kampányt, amelynek célja, hogy megünnepeljük a T2K sportolóink hihetetlen képességeit. Majdnem 50.000 autós hajt át naponta az átnevezett alagutban, ami szerintem egy fantasztikus módja annak, hogy az emberek megtudják, hogy milyen nagyszerűek ezek a sportolók." (Rachel Turnbull, a TT2 vezérigazgatója)

A Tyne Alagút 2k két kilométeres: természetesen a Jarrow találkozásánál kezdődik az alagút, a South Tyneside-nál, áthalad a 1967-beépített northbound jármű alaguton, és befejeződik az autópályadíj plázáknál, a Tyne folyótól északra. Ez az egyetlen olyan esemény, amelyre a TT2 lezárja az alagutat, és őt jegyzik a versenytársak mint "a leggyorsabb a világon."

facebook page

Josh website-ja

Az eredeti cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalról lett átköltöztetve 2016.04.24-én, eredeti post by Greti (2014.04.28.)