Bolyongva a világhálón egy érdekes összeállításra leltem. Helyszín: Kína, időpont: 1917-19. (I. világháború), fotográfus: Sidney D. Gamble (1890-1968).
Elképesztő, mennyire ember feletti terheket viseltek mindig is. Megjegyzem: manapság is.
Sokan csak annyit érzékelnek az irdatlan sűrűségű, világhatalommá érő országból, hogy lakói szétáradnak a nagyvilágban, szerencsét próbálnak, és többnyire be is jön nekik, ami aztán az irigységből fakadó ellenszenvet indokolja. Bezzeg a terheiket kevésbé irigylik, arra inkább nem is néznek. De most vessünk rá egy pillantást, már csak a megértésükért.
Csoda, hogy menekülnek otthonról? Embertelen körülmények rabjai voltak. Örülhet, akinek sikerül kijutni, ez már önmagában nagy szerencse. Mi manapság ennél jóval kisebb terhektől roskadozunk, és fut, ki merre lát. Akkor miért hibáztatjuk őket? És jusson eszünkbe külhonban: ott mi is idegenek vagyunk. S ahogy kívánjuk, hogy bánjanak (majd) velünk, úgy kell tennünk nekünk is másokkal. Akár a kínaikkal. Még ha oly nehéz is azonosulnunk a gondjaikkal.
Ki mint vet, úgy arat.
Sidney D. Gamble - képtalálatok (google kereső)
An essay of Duke University Libraries Digital Collection
Az eredeti cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalon született 2014.04.29-én, onnan költözött ide.
An essay of Duke University Libraries Digital Collection
- - -
Az eredeti cikk a mostani www.grembimadihun.blogspot.com szerzői oldalon született 2014.04.29-én, onnan költözött ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése